Peter Handke
Mikor gyermek volt a gyermek,
karját lóbálva járt,
folyónak hitte a patakot,
folyamnak a folyót,
és tengernek ezt a pocsolyát.
Mikor gyermek volt a gyermek,
nem tudta, hogy ő a gyermek,
mindenben lelket érzett,
és egynek érzett minden lelket.
Mikor gyermek volt a gyermek,
semmiről sem volt véleménye,
nem voltak szokásai,
gyakran ült törökülésben,
nekifutás nélkül ugrott,
forgó volt a hajában,
és nem fintorgott fényképezés közben.
